Magyar információ
ATEE Konferencia, Budapest, 2010. augusztus 26–30Előzetes program
1. A kutatási eredményekre támaszkodás kultúrájának megteremtése a tanárképzésben.
Marylin Cochran-Smith professzor és Larry Ludlow professzor, Lynch School of Education, Boston College, US.
Az előadók önéletrajza, főbb publikációik, és egy-egy cikkük elérhető a konferencia honlapján át, a ’Themes’ menüpont alatt, a 'Special Issue of Teacher Education' pont alatt.
2. Apropó, klímaváltozás! A tanári fejlődés vonatkozó elemei.
Mika János, klímakutató, a műhelymunka szervezője, Sallai-Buránszki Márta, a Magyar Meteorológiai Szolgálat alelnöke, Ütő-Visi Judit, egyetemi docens, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, Magyarország
3. Identitások a működésben: a tanárképzők alidentitásai és ezek következményei szakmai fejlődésükre. Anja Swennen, VU University Amsterdam
Az előadó önéletrajza, főbb publikációi, és egy cikke elérhető a konferencia honlapján át, a 'Themes' menüpont alatt, a 'Special Issue of Teacher Education' pont alatt.
4. Komplex virtuális tanulási környezet az általános iskolában.
Kis-Tóth Lajos és Komló Csaba, Eszterházy Károly Főiskola, Eger
a Kutatási és Fejlesztési Központok (RDC) ülése
Elnök: Prof. Giovanni Polliani, ATEE Elnök
Fogadás
Előadó: Prof. Andrej Podolszkij: Amikor az elmélet gyakorlativá válik: különböző orosz poszt-vigotszkijánus fejlődési megközelítések alkalmazási lehetőségei a tanári feladatokra
Előadó: Prof. Pléh Csaba: A tudás és a kompetencia kettőssége a tanulók elméjében és a tanárok gyakorlatában
Előadó: Prof. Marilyn Cochran-Smith: Az egész életen át tartó tanári fejlődés: a gyakorló pedagógus kutatómunkájának döntő szerepe
Előadó: Prof. Marco Snoek: Tanárok élethosszig tartó tanulása: vakfoltok és elhanyagolt területek
Témák
Az élethosszig tartó szakmai fejlődés lehetőségei a tanári pályán: kihívások, támogatás, felelősségvállalás
Az oktatáspolitikai intézkedések az elmúlt húsz évben az oktatás minőségének javítására koncentráltak, amit elsősorban a tanári munka minőségének jobbításával próbáltak elérni. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy ez utóbbi célt a pedagógusok élethosszig tartó tanulása szolgálja a leghatékonyabban: szükséges tehát a tanárképzés, a tanári pályaszocializáció és a tanártovábbképzés egységes folyamattá alakítása, összehangolása, mert csak így lehet megteremteni az ideális környezetet a pedagógusok állandó szakmai fejlődéséhez.
Az élethosszig tartó szakmai fejlődés, tanulás elkerülhetetlen, ha tekintetbe vesszük azokat az óriási kihívásokat, amelyekkel ma az iskolák és a tanárok szembesülnek: az oktatási rendszerek decentralizációjával növekszik az iskolák autonómiája, a tanároknak egyre nagyobb a felelőssége az osztályteremben folyó tanulási folyamat eredményességének növelésében. Sőt a tanároktól azt is elvárják, hogy hozzájáruljanak a tantervi reformokhoz, a pedagógiai innovációkhoz, s feladatuknak tekintsék azt is, hogy tanári teljesítményük folyamatos követésével, értékelésével felismerjék saját szakmai fejlődésük követelményeit. Mindezek olyan nagy kihívások, amelyekkel korábban a tanári professziónak nem kellett számolnia.
A kihívásokkal való szembesülés megfelelő támogatás nélkül nem hoz eredményt. A tanároktól, az iskoláktól nem várható el, hogy megbirkózzanak az új követelményekkel, ha nincs egy olyan támogató rendszer, amely tudással, módszerekkel segíti a pedagógusokat, hogy eredményesen reflektáljanak saját gyakorlatukra, hogy rákérdezzenek rutinjaikra, hogy felismerjék szakmai fejlődésük igényeit és megkérdőjelezzék, ha szükséges, saját tanítási filozófiájukat.
A siker záloga egy olyan támogató rendszer lehet, amely a pedagógust állítja középpontba, amely növeli a tanár autonómiáját és szakmaiságát, mivel csakis a folyamatos fejlődés iránt elkötelezett, önálló szakemberek képesek válaszolni a kihívásokra és az elvárásokra, amelyeket a társadalom támaszt az iskolákkal szemben.
A kihívásokra válaszolás felelőssége így megoszlik a tanárok és az őket segítők, a tanárképzésben és a tanártovábbképzésben tanítók, mentorok, tanácsadók, stb. között. A felelősség-megosztáshoz társul, hogy mindkét félnek elszámoltathatónak kell lennie közös partneri erőfeszítéseik eredményeit illetően. Ez megköveteli, hogy az oktatáspolitika megfelelő rendszert építsen föl és működtessen a tanári munka értékelésére, annak érdekében, hogy minden érintett lássa szakmai továbblépésének irányát. Majd erre az értékelési rendszerre lehet alapozni egy olyan pedagógus életpályamodellt, amely a pályán történő előrelépést az élethosszig tartó fejlődés szakaszaihoz köti. Az életpályamodellnek természetesen tartalmaznia kell egy olyan ösztönző rendszert is, amely motiválja a pedagógusokat az élethosszig tartó tanulásra.
A fentiek alapján a konferencia témájával összhangban az érintett fő kutatási területek/kérdések – többek között – az alábbiak lesznek:
- A tanárok élethosszig tartó fejlődésének milyen lehetőségei léteznek? Milyen tényezők akadályozzák, illetve milyen tényezők mozdítják elő a tanárok élethosszig tartó fejlődését?
- Milyen jellegű programok/projektek segíthetik a tanárokat abban, hogy felelősséget vállaljanak saját szakmai fejlődésükért?
- Milyen főbb kihívásokkal találkoznak ma az EU területén dolgozó tanárok? Milyen főbb kihívásokkal kellene szembenézniük? Milyen tanári kompetenciákat kellene fejleszteni, hogy segítsük a tanárok alkalmazkodását ezekhez az új helyzetekhez?
- Milyen programok, tanulási folyamatok, módszerek, eszközök tehetik a pedagógusképzést gyümölcsöző tanulási tapasztalattá a hallgatók számára?
- Mivel járulhat hozzá a tanárképzés a tanári szakmába történő bevezetéshez, a pályaszocializációhoz, majd a folyamatos szakmai képzéshez, a tanárok szakmai kompetenciáinak fejlesztéséhez?
- Milyen tényezők segítik elő, hogy e három fenti folyamat hatékony legyen?
- Melyek a tanárok szakmai változásának, fejlődésének főbb szakaszai?
- Hogyan lehet a szakmai sztenderdeket és a tanári munka sztenderdekre alapozott értékelését a pedagógus életpályamodell egyes szakaszaihoz illeszteni?
- Milyen tényezők vezetnek a tanárok kiégéséhez, és hogyan lehet ezt elkerülni?
- Mi a mentor szerepe? Milyen kritériumokat kellene alkalmazni a mentori szerepet vállaló tanárok kiválasztásánál? Milyen képzésre van szüksége a mentoroknak?
- Hogyan befolyásolja a mentorált adott pályaszakasza a mentor szerepét?
- Mi az iskola mint tanuló közösség szerepe a tanárok szakmai fejlődésében?
- Hogyan befolyásolja a tanárok fejlődését az iskolák működése, az iskolai élet valósága? Hogyan hat mindez arra, hogy a tanárok felelősséget vállaljanak szakmai fejlődésükért?
- Milyen szerepet játszik a tanárképzés és az iskolák kapcsolata a pedagógus szakmai fejlődésében?
- Milyen szerepe van, lehet, kellene, hogy legyen az IKT-nak tanárok szakmai fejlődésében? Hogyan lehetne felhasználni az IKT-t, hogy a tanárok fejlődését mozdítsa elő?
- Milyen típusú, tematikájú kutatások szolgálják, szolgálhatnák legjobban a tanárok szakmai fejlődését?
A konferencia lehetőséget ad olyan kutatások bemutatására is, amelyek az ATEE-n belül aktívan működő Kutatási és Fejlesztési Központok (RDCs) témáihoz kapcsolódnak, és helyet biztosít a programban e Központok szervezési találkozóinak is. További információt erről az ATEE honlapján talál.